A Kolozsvári Műszakis Klub negyedik alkalommal szervezett hackathont a Codespring támogatásával. Kollégánk, Kecseti István szovtverfejlesztő, a HacKMK v4 egykori versenyzője idén a zsűri munkájában vett részt. Élménybeszámolóját az eseményről ajánljuk a résztvevőknek is, és azoknak is, akik kívácsiak arra, hogyan néz ki egy 24+ órás programozási kihívás a helyszínen, az ítészek szemszögéből.

A verseny végére érkezve, amikor már csak két óra volt hátra a leadási határidőig, körülnéztem a teremben, ahol a versenyzők voltak. Egy hackathon minden fázisát lehetett látni:

1, volt olyan csapat, aki még lázasan kódolt az utolsó percekben, hogy a bemutató alatt egy működő demó szoftvert tudjanak felmutatni

2, mások már az utolsó simításokat végezték, egy ikont szerkesztettek, esetleg az alkalmazás logóját és nevét találták épp ki

3, páran a bemutatón dolgoztak, a beszédeket és a prezentációt készítették elő és

4, volt olyan csapat is, aki az utolsó egy-másfél órában már csak cigizni meg társalogni lehetett látni, – vagy feladták vagy magabiztosak és befejeztek mindent amit kitűztek – gondoltam magamban.

Az idén két téma közül választhattak a versenyen induló csapatok, mindkét téma a mindennapok megkönnyítését célozta meg: az automation 4 succes és collab 4 productivity. A szervezőkkel való beszélgetés alatt kiderült, hogy ha ők lennének a versenyzők, milyen megoldással állnának elő, mire gondoltak amikor kitalálták a témákat. Az első téma kapcsán a legtöbb szervező egy olyan mesterséges intelligencián alapuló rendszert képzelt el, amely képes átvenni egyszerű feladatokat az emberektől. Konkrétumokat nem gondoltak ki, de az AI használatában mindenki egyetértett. A második téma kapcsán a szervezők a közös munka, illetve munkaközvetítő portálokban gondolkodtak, főként nem technikai emberek számára.

Érdekes élmény volt látni a csapatokat. Tavaly még ugyanezen a versenyen indultunk, és valószínűleg ugyanazokon a fázisokon mentünk át, mint a mostani versenyzők. Minden a projekt kiötletelésével kezdődik, szerintem ez a legizgalmasabb, ugyanakkor a legtörékenyebb pontja is egy hackathonnak, hiszen egy jó ötlet képes messze vinni a csapatot, míg egy kevésbé jó, esetleg kevésbé hasznos ötlet képes egy jó kivitelezést is semmissé tenni. Mindkét esetre volt példa az idei HacKMK-n, de erről később, hisz ez a zsűri között is konfliktust szült.

A verseny végeztével, a szervezők hagytak a csapatoknak egy kis időt, hogy felszusszanjanak, pihenjenek a bemutatók előtt. Ezalatt mi, a zsűri tagjai megkaptuk a hozzáférést ahhoz a github profilhoz ahová a versenyzők is hozzá voltak rendelve.

Egy hackathonon kétféle ember létezik: a bölcs, aki olyan technológiát választ, amivel álmából felkelve is képes alkotni (ugyanis az álomból felkelve rögtön kódolás gyakori egy hackathon eseményen), és a bátor, aki nagyon jó ötletét nem képes megvalósítani a jelenlegi tudásával, viszont már egy ideje hallott és mindig is ki akarta próbálni példának okáért a Fluttert-t, hisz a legjobb módszer a learn as you go.

Szerintem mindkét típusó versenyző gyarapszik valamivel: előbbi egy létrehozott szoftverrel, tapasztalattal és megerősítéssel, hogy tényleg ismeri a választott technológiát, utóbbi pedig tudással, hiszen az addig ismeretlen technológiát sikerült valamilyen mélységig elsajátítani és valamit alkotni is vele.

Technikai megvalósításokban nagyon szerteágazó volt a HacKMK negyedik kiadásának mezőnye, viszont azt kijelenthetem, hogy domináltak a webtechnológiák, mindösszesen egy mobil és egy desktop applikáció készült, a többi hét projekt mind webalkalmazás volt. Technikai oldalról volt minden, C++-tól, PHP-n keresztül JavaScriptig, volt izgalmas algoritmizálás, amit sokadik olvasatra se merem kijelenteni, hogy megértettem, volt általános REST API valamilyen egyszerű frameworkben amiből mindenki írt márt legalább annyit ahány éves. Summa summarum, minden csapat esetében a kód minőségén látszott, hogy 24 óra alatt készült, viszont pusztán a kódból nem vontunk le következtetéseket, csak mint érdekesség jegyeztünk fel magunknak, amire a bemutatók alatt rákérdeztünk.

Vicces volt látni a gites commit üzenetek alakulását a 24 óra alatt, az “API structure made”-el indulva a “commit 23” -on keresztül egészen az “asd”-ig.

Eljött a bemutatók ideje. Minden csapat kapott 3 percet, hogy megtartsa a bemutatóját, megpróbáljon meggyőzni minket arról, hogy az ötlete helytálló, eladható és hogy sikerült előrukkoljanak 24 óra alatt egy rendszerrel, ami kapcsolódik a meghirdetett két téma egyikéhez. Ezután egy technikai demó következett, amelynek nem volt időkorlátja, ekkor kapott szót a zsűri is, kérdések, megjegyzések hangzottak el:

“-Mi történik ha arra a gombra kattintasz.

– Még semmi.

– Áh, az a rész még nincs leimplementálva, oké.” – ilyen és ehhez hasonló párbeszédek.

A bemutatók alatt találkoztunk néhány igazán jó és igazán érdekes ötlettel vagy megoldással:

– például egy egyesített naptár készült, ami összegyűjti az összes létező naptáradba felvitt időpontokat, linkeket biztosít azonnali csatlakozáshoz teams, zoom stb csatornákra és még egy térképet is kapsz, a találkozó pontos helyadataival, ha személyesen kell valahol megjelenned (elsőéves egyetemistaként ki ne vágyott volna hasonlóra),

– egy crowdfunding (közösségi finanszírozás) alapú házibuli-kereső és -hirdető portál,

– egy okos inventory manager webalkalmazás, amely a hűtőszekrény tartalmát tartja számon és tesz ajánlatot, hogy az ott lévő alapanyagokból mit lehet megfőzni, illetve ha el szeretnél valami készíteni valamit a hűtő tartalma alapján, elkészíti a hiányzó alapanyagok bevásárló listáját

Találkoztunk néhány felületesen átgondolt, vagy nem igazán egyedi ötlettel is, például két csapat majdnem teljesen ugyanazon ötletet valósította meg, nem technikai szakembereket kötött össze munkaadókkal, például, vízszerelőket csöpögő csapú emberekkel, egy csapat a már kissé elcsépelt Tinder + valamilyen más platform alapján elindulva létrehozta a Tinder + LinkedIn közös gyermekét, illetve egy csapat egy útelágazás-ajánló, -vizualizáló és -összehasonlító rendszert képzelt el útépítők számára, mindezt úgy, hogy az alkalmazás közepén egy vázlatos pizza volt, és a pizza belsejében jött létre az elképzelt kereszteződés.

Miután meghallgattuk a bemutatókat, ahol a csapatok vázolták az ötletük alapját, a megoldást az általuk vélt vagy valós problémára és néhány esetben üzleti tervet is a technikai demók következtek. Láttunk szép és letisztult designokat, okos megvalósításokat, de láttunk olyat is ahol sajnos nem volt meggyőző a javasolt megoldás. Példának okáért az említett pizza kereszteződés bemutatása nagyszerűen sikerült, ugyanakkor a közösségi finanszírozás alapú házibuli-kereső megvalósítása valahol a felénél elcsúszott.

Mindezt követően a zsűri összeült meghozni döntését. Az ötlet és megvalósítás mentén hoztuk meg a döntésünket, ami igencsak összeugrasztotta a zsűrit. A zsűri két tagja az ötletet helyezte előtérbe, míg a másik két tagja a megvalósítást. Érvelések után azonban sikerült kiegyeznünk abban, hogy az első három helyet olyanok érdemlik, akinek a megvalósításuk elfogadható és az ötletük kiváló volt. Ezután nem maradt más, mint az eredményhirdetés és az elmaradhatatlan közös csapatfotó.

Úgy érzem mindenki valami plusszal ment haza: vagy plusz alvásigényel a következő napokra, vagy plusz tapasztalattal, esetleg új kapcsolatokkal, barátokkal. Ami engem illet, én egy hatalmas élménnyel tartottam hazafelé, hiszen az zsűriasztal ezen oldalán sokkal stresszmentesebb az élet.